Az aradi vértanúkra emlékeztek - Képgaléria

A Zárda-templom falán elhelyezett Gonzeczky János-emléktáblánál a 172 évvel ezelőtt Aradon kivégzett 13 honvédtisztre emlékeztek, illetve mindazokra, akik az 1848–49-es forradalom leverését követően mártírhalált haltak.

Az emlékünnepély első mozzanataként a római katolikus székesegyház kórusának vezetésével a jelenlévők együtt énekelték el a Szózatot, majd Ft. Istvánfi Szilárd római katolikus lelkész és Nt. Kiss József református lelkipásztor, a Szatmári Református Egyházmegye főjegyzője mondtak imát és szóltak az egybegyűltekhez.



A lelki táplálékként szolgáló magasztos gondolatokat követően Balogh Barbara, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium XI. osztályos tanulója szavalta el Reményik Sándor A szobor helyén c. versét, amit követően Nagy Szabolcs parlamenti képviselő tolmácsolta a nemzeti gyásznaphoz kapcsolódó gondolatait.

A parlamenti képviselő elmondta, mennyire fájó emléket hordoz október 6., még így 172 év távlatában is, és mennyire nehéz magyarnak lenni általa még ma is. Elmondta, hogy az értékválságban szenvedő mai Európa mennyire sokadrangú problémának tartja az őshonos nemzeti kisebbségek nyelveinek ügyét, éppen ezért az Európában élő mintegy 50 millió, különböző nemzeti kisebbséghez tartozó polgárnak még a mai 21. században is védelemre van szüksége nemzeti identitásának, nyelvének megőrzése érdekében. Ugyanakkor szót ejtett az aradi 13-ak áldozatáról is, mely úgy lett a magyar ügyért hozott áldozat, hogy a vértanúk többsége magyarul sem tudott, ennek ellenére úgy érezték, hogy ha a magyar ügy mellett kiállnak, nemzetük is jobb sorsra lesz érdemes a forradalom sikerét követően megszülető új rendszerben. „Vállalták a veszélyt a jövő biztonságáért. Ez teszi igazán értékessé az áldozatokat. Mert vannak olyan pillanatok, amikor a sokszínűség miatt születendő különbségeink a magasabb ügy melletti kiállás bátorsága révén háttérbe szorulnak” – fogalmazott Nagy.



Ezt követően Póti Eduárd történelemtanár, a Református Gimnázium igazgatója tartott történelmi előadást, összefoglalva az 1848–49-es forradalom leverésének eseményeit és az aradi 13 kivégzésének körülményeit.

„Legyen a mai nap azonban különleges alkalom, és ne csak azokra tekintsünk vissza, akik a harcban elestek, vagy akik az ember által elképzelhető legnagyobb áldozatot hozták meg azért az ügyért, amiben hittek. Emlékezzünk azokra is, akiknek az arca nem bukkan fel a történelemkönyvek lapjain! Tisztelegjünk ma azoknak a családoknak az emléke előtt, akik fiaikat, férjeiket, apáikat veszítették el a haza oltárán, és akiknek úgy kellett továbblépni az életben, hogy nem lehettek biztosak benne: ez a veszteség megérte” – fogalmazott.

Az előadást követően Simon Szilvia, a Református Gimnázium diákja népdalt énekelt. 



A megemlékezés végén az egybegyűltek együtt énekelték el Nemzeti Imánkat, majd a 44. Dsida Jenő cserkészcsapat tagjainak közreműködésével elhelyezték a megemlékezés koszorúit.